Turbinalapátok
Nagyon gyakori súrlódási környezet a turbógépek lapátjainak fecskefarkú rögzítő gyöke. A sörétszórást általában e rögzítő gyökök súrlódási hibáinak megelőzésére használják. A lapát rögzítő gyökei jellegzetes fenyőfa alakúak. A szoros illeszkedés és az nagyfokó terhelési körülmények megkövetelik, hogy a felületeket sörétszórással kezeljék a súrlódással járó meghibásodás megelőzése érdekében. Sok turbina- és kompresszorlapát rögzítő gyökét sörétszórással kezelik OEM alkatrészként, és a nagyjavításkor újra sörétszórással állítják helyre a fáradási hibákat, amelyek egyébként a súrlódás miatt tönkremennének. A lapátokat tartó tárcsákat vagy kerekeket is szórni kell.
A Sikertörténetek főoldalára való visszatéréshez kattintson ide.
Energiatermelés
A sörétszórás bizonyította hatékonyságát a fém alkatrészek élettartamának meghosszabbításában és teljesítményének fokozásában azáltal, hogy megvédi őket a fáradás, a súrlódási fáradás, a feszültségkorróziós repedések és számos más meghibásodási mechanizmus ellen. A továbbiakban bemutatunk néhány sikertörténetet a turbinagépek / energiatermelők alkalmazásairól:
• Tápvízmelegítők
• Membrános csatlakozók
• Turbinalapátok és vödrök
Tápvízmelegítők
Nagy termikus kifáradási repedéseket fedeztek fel nyolc nagynyomású tápvízmelegítőn, amelyeket energiatermelő alkalmazásban használtak. Ezek az egységek magas hőmérsékleten, és termikus fáradásos környezetben üzemeltek. Az indítások és leállások termikus kifáradást okoztak. Az állandó üzemmód 480–660 °F (250–350 °C) hőmérsékleten történt. A repedések a vízkamra és a csőlemez közötti hegesztési hőérzékeny zónában körkörösek voltak. A kifáradási repedéseket az évekig tartó üzemelésnek és az egység 747 alkalommal történő be- és kikapcsolásának tulajdonították. Ez aggodalomra adott okot az egységek hátralévő élettartamát illetően. A repedéseket megmunkálták és sörétszórással kezelték. Az ezt követő vizsgálatok azt mutatták, hogy öt év üzemidő és 150 be- és kikapcsolási ciklus után sem alakultak ki további kifáradási repedések.
Membrános csatlakozók
A fém membrános csatlakozókat gyakran használják turbinagépekben. Ezek a csatlakozók felxibilisen áthidalják a rendszer helytelen beállításait. Ez a hajlítás vagy ciklikus terhelés kifáradásos meghibásodással kapcsolatos aggályokat vet fel. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az elektrokémiai megmunkálási (ECM) folyamat geometriailag közel tökéletes alkatrészeket eredményez. Pásztázó elektronmikroszkópos megfigyelés során azonban azt tapasztalták, hogy az ECM hatására néha kis üregek keletkeztek az alkatrész felületén. Ezek az üregek nyilvánvalóan feszültségkoncentrációkat generálnak, amelyek idő előtti meghibásodáshoz vezetnek. Az ECM utáni sörétszórás képes volt leküzdeni ezt a hiányosságot, és jelentősen javította a membráncsatlakozók teherbírási határértékét.